Amikor év eleje után körülbelül egy hónappal megtudtuk, hogy a mi feladatunk lesz a karácsonyi műsor előadása, megszervezése, mindenki rögtön szörnyülködni kezdett, hogy nem fogjuk tudni megcsinálni, és senki nem fog benne részt venni úgysem. De mivel ez még távolinak tűnt, reméltük, hogy soha nem kerül rá sor.
Azután
rájöttünk, tévedtünk, az idő gyorsan eltelt. Mikor a kilencedikes
osztályfőnökök Czifrik Ágnes tanárnő és Zádori Nándor tanár úr előálltak
azzal, hogy kezdjünk el valami műsort kitalálni karácsonyra, csak
ámultunk és bámultunk, hogy milyen gyorsan eljött a szervezés ideje.
Nagyon
nehéz volt a választás, mert szinte mindenki mást szeretett volna. De
végül a 9.b-sek egyik infós fiúja előállt azzal az ötlettel, hogy
eljátszhatnánk Charles Dickens Karácsonyi ének című darabját.
Mindenkinek tetszett az ötlet, így nem is kellett tovább törni a
fejünket azon, hogy mit adjunk elő. De azon igen, hogy hogyan, hiszen az
évfolyamunknak kellett együttes erővel előadni a darabot.
Eljött egy
számunkra sokat jelentő pillanat: ki kellett osztani a szerepeket, de
ez szerencsére gördülékenyen zajlott, mert az osztályfőnökök tökéletesen
megoldották a feladatot. Ám ezután jött az
igazi kihívás: be is kellett
tanulni azokat a szövegeket, amiket valljuk be, még az utolsó
pillanatokban is gyakoroltunk, hogy tökéletesen menjen. Bár igaz, hosszú
délutánokat áldoztunk rá, hogy véglegesítsük tanáraink elképzelését, de
végül megcsináltuk.
Minden
alkalommal kétszeres és háromszoros próbák után már mindenki látta, hogy
valóban nem megyünk addig haza vagy esetleg a kollégiumba, amíg nem
tudja mindenki papír nélkül (ami minden szöveggel rendelkező embernek a
zsebében lapult minden próbán) a szövegét és nem tökéletes az egész
próba egyben. Végül meg is lett ennek az eredménye. Az utolsó napokban
nagyon össze kellett szednünk mindent. Amit szerintem sikerült is
tökéletesen véghezvinnünk, kivéve, hogy valakinek az utolsó pillanatban
lett meg a jelmeze és kapott új szerepet, mert 1-2 szereplőnk
lebetegedett, de ezt is hősiesen megoldottuk. Így a műsorunkat december
19-én adtuk elő a művelődési házban, a Fészek Színjátszó Egyesület
díszleteit felhasználva, valamint a technikusokat dicsérő hang- és
fénytechnikával, amit utólag is nagyon szépen köszön az egész évfolyam
Bubori Tamásnak és Abonyi Istvánnak!
A közönség
tapssal méltatta a szereplőket, ami persze az osztályfőnökök munkájának
is szólt, nélkülük nem jöhetett volna létre az egész. Köszönjük szépen
mindkét osztályfőnöknek, hogy végig mellettünk álltak, "fogták a kezünk"
és biztattak bennünket. Ezúton még szeretnénk megköszönni a
fáradozásaikat és munkájukat! Szerintem egy nagyon szép és figyelemre
méltó műsort sikerült megvalósítanunk.
Forrás: Fürkész iskolaújság ( Riazáncev Nóra írása )


Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.